Az év meglehetősen durván zárult poker szempontjából. Online egy 3000 leosztáson átívelő breakeven perióduson mentem át, aminek a vége természetesen tilt és 4 beülő pár sessionon beül történő elbukása volt. Annak ellenére, hogy élő játékban gyakorlatilag mindig plusszban szálltam ki, nem fért a fejembe, miként kaphatok mindig rosszabb lapokat online. Az új év némiképp kárpótólt. A szilveszteri poker partit nem csak én, de kedvesem is plusszban zárta, büszke is voltam rá. Online is a variancia jó oldalára kerültem, a legutolsó session-ben 20 leosztás alatt 2.5 beülőt nyertem.
Mondhatod, hogy már annyiszor összeköltöztem valakivel és mindig szétköltözés lett a vége. Igazad van, ez nekem is mindig eszembe jut. De az ember azért próbálkozhat, nem? Lehet, hogy öregszem, de tulajdonképpen már azt is értékelni tudom (vagy talán már ezt tudom a leginkább értékelni?), hogy valakivel mindenféle súrlódás nélkül el tudom tölteni a napjaimat, békében, nyugalomban. Most ezt megkaptam. Olyan vagyok, mint egy jó apuka. Reggel kakaóval ébresztem a kislányt, megfésülgetem a haját, kézen fogva elviszem az iskolába, délután kijavítom a zongoraleckéjét (kottázás). Közben meg polcokat fúrok fel, villanyt szerelek, meg néha el is mosogatok.
Nem is ismernél rám. Az összes vadság ami maradt bennem annyi, hogy az EVL logos gitáromon az Opeth Coil számát tanulgatom.
"..valaki egy szép napon rájön arra, hogy egész életében szerepeket játszott, halvány gőze sincs, hogy ő tulajdonképpen ki, nem akar többé szerepet játszani és nem tudja, hogy akkor mit csináljon. ez a depresszió. nem kémiai dolog, egzisztenciális dolog."
Azért elég jól jött ki, hogy pont a születésnapomra jött le életem első színsora (straight flush). Az már csak hab volt a tortán, hogy utána két leosztásra még beesett egy ász pár is, ami szépen kitartott a riveren is.
Már csak a magánéletben kellene ilyen szerencsésnek lennem. Ahogy Panna mondta, "lesz szebb és jobb, aki csak a tied". Szép lenne.
Belenéztem az RTL-en valami szépségkirálynő választásba. (Igen, amióta TV-m van és a barátaim basznak felvenni a telefont, ilyen aljasságokra is képes vagyok.) Szerintem ott kúrták el a dolgot, amikor nem lőtték Dunába a stylistot, a sminkest és a fodrászt. A narrátor szövegét nem tudom ki írta, de az is mehetett volna utánuk.
Egy rövid időre megrémültem, hogy újra a 80-as évek van, vhazz..
Szia blog, rég láttalak. Hogy vagy? Jól? Remek, én is! Mostanában egész jól mennek a dolgaim. Már-már azt gondolom, hogy boldog vagyok. Hogy értem? Pontosítom. Elégedett vagyok a munkámmal, jut időm és lehetőségem sportolni és a magánéletem is lokális csúcsokat ostromol. Van itt ez a lány ugye, találkozom vele heti egy-két alkalommal, sokat beszélünk msn-en. Először azt hittem teljesen beleestem, de aztán rájöttem, hogy tudok örülni ennek az állapotnak és bele tudok nyugodni valamilyen szinten abba is, hogy soha nem fogja otthagyni a barátját. Aztán összefutottam egy számomra igen kedves lánnyal és kiderült, hogy 2 év után még megvan köztünk az a kis többlet amitől nagyon jól tudjuk érezni magunkat együtt. Valahogy az összes történés a komfortzonámon belül zajlik. Nem kell megfeszülnöm, hogy feladjam magam, nem kell kényszerdöntéseket hoznom, nem kell elhanyagolnom a barátaimat, nem kell képmutatni, hazudni. Minden a legnagyobb természetességgel zajlik. Egyelőre nem nyíltak ugyan hatalmas perspektívák, nem látok célokat, vagy egyáltalán irányt amerre haladni kéne, de nekem a sodródás már egész régóta nem okoz problémát.
"To me, getting stacked in no-limit meant getting outplayed. It meant getting tricked. It meant being bad. ... It’s all nonsense. Getting stacked doesn’t mean any of that. It’s a normal part of the game. In fact, if you play no-limit regularly and you don’t get stacked, you’re either buying in for a million dollars or you’re playing like crap." - Ed Miller
Ma reggel megálmodtam, hogy valamivel fel kell dobnom az életemet, vennem kell valami jót. Mivel napjaim nagy részét a zene tölti ki, mindezt egy 8 éves sztereo pc speakeren keresztül, kézenfekvőnek tűnt egy erősítő-hangfalszet beszerzése. Sajnos azonban zenéim legnagyobb részét mp3-ból hallgatom, egy hifi rendszer igazán kár lenne belém és filmnézési szokásaim (nincsenek) alapján egy 5.1 vagy 7.1 rendszer szintén felesleges lenne, ezért megkerestem a most fellelhető legjobb 2.1-es rendszert. Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutassam a Razer Mako-t.
Remélem a hétvégére meg is érkezik. Fingers crossed.
Update - 2008.03.20: Tegnap megérkezett. Egy álom. Teljesen újra kell hallgatnom a CD gyűjteményemet, olyan hangokat és zörejeket is hallok rajtuk, amiket eddig még fülhallgatóval sem. Sajnos az is kiderült, hogy az mp3 zenéim nagy része úgy szar, ahogy van. Kénytelen leszek visszaállni CD-re.
Néha rámjön ez a megmagyarázhatatlan érzés, hogy alapjában véve minden a legnagyobb rendben van, minden a legjobb úton halad. Nem tudom, honnan kerül elő, mert pár nappal ezelőtt még a jótündért is bedaráltam volna. Most viszont mintha kisütött volna a nap.
Most akkor vagy a mániás fázisomban vagyok, vagy tényleg itt a tavasz.
Egyébként meg durva lesz a hajnali 4-es f1 időmérő után 9-kor görkoritúrázni menni, de ennyi kell (ha az időjárás is engedi).
Az idézett zenekar ma este játszik az A38-on. Szerelmes vagyok a csaj hangjába, simán. Nem megyek el rá, csak úgy, mint ahogy Sweeney Todd-ra sem a többiekkel.
Úgy tűnik, alapvetően alkalmatlan vagyok a boldogságra. Egyszerűen nem abba szeretek bele, akibe kellene. Akivel minden remekül passzol, el tudnék vele lenni a világ végéig is, na, abba nem szeretek bele. Aki totálisan távol áll tőlem mind gondolkodásban, mind tervekben, mind elvárásokban, esetleg éppen két hetet kezelték a pszichiátrián, vagy ha másfél hónapig nem vagyunk együtt akkor kapásból megcsal, azokba simán bele tudok szeretni. Nyilván nem működik ez így.
Pedig azt gondolom, most elég messzire elmentem, sokat feladtam magamból. Kivettem a piercingjeimet. Nyilván, aki nem szop egyikkel 3 hetet, másikkal másfél hónapot, annak nem nagy ügy. Aztán megpróbáltam megszabadulni a macskámtól is. Négy éve a leghűségesebb társam. Megpróbáltam feladni a lehető legtöbbet magamból. Pl. belementem, hogy az egyik legújabb hobbimmal csak heti 3 alkalommal foglalkozom. De persze ez mind nem volt elég.
Az a baj, hogy tényleg szerettem, nagyon. Ő viszont kiszámíthatatlan volt (nagyvonalúan betudtam a gyógyszerek hatásának). Egyszer szeretett, másszor gyűlölt. Amikor nem szeretett, a fejemez kaptam mindent, ami csak valaha is nem tetszett neki. Mindezt besöpörtem a szőnyeg alá, mert tényleg komolyan gondoltam. Egész addig, míg azt nem mondta, hogy vége. Még megkértem a folytatásra, de minden megváltozott bennem. Ami addig a szőnyeg alatt volt, mind kikerült onnan egyszeriben. Vége volt. Amikor pedig azt mondtam, ennek így nincs értelme, elkezdett taktikázni. Két részletben kaptam vissza a cuccaim, mindkétszer már bőven lemondtam róluk, mert azzal fenyegetett, hogy kidobja mindenem.
Ő talált magának valakit két nap alatt. Én valszeg sose fogok. Ő nyert.
Ez egyszerűen nem az én napom. Amikor egy session alatt kétszer nyomnak le 2-es pókerrel - ráadásul az egyik alkalommal bubi magas full house-omat - akkor az nem lehet az.
